Mi vagyok én?

Helló! A nevem Fanni Polett és ez az én történetem. 13 éves voltam amikor minden kezdődött. Nem voltam soha túl érdekes. Nem volt bennem semmi különleges. Nem voltam gyönyörű, de csúnya sem. Az arcomon egy pár anyajegy, de az sem számított ritkaságnak. Sosem voltam kiemelkedő semmilyen sportban, és a tanulmányi versenyeken sem teljesítettem remek eredményekkel, így az évek során szépen abba is hagytam a próbálkozást. Egyetlen apró hibám a hadarás volt, de már az is elmúlni látszott.Egy szóval: átlagos voltam. Ez engem sosem zavart, mert sok barátom volt, és mert tudtam, hogy a maga módján mindenki különleges, ám az életem egyik napról a másikra megváltozott. Szerda volt és éppe Thomas tanár úrral volt óránk, és mivel a biológia sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, és még a fejem is fájt, ezért kiszemeletem magamnak egy mozdulatlanna tűnő tárgyat az asztalon, ami egy lapocska, nem is lapocska, inkább cetli volt. Egy pár perce csak nézem azt a kis lapot, amikor arra eszmélek föl hogy az osztályban kitört az izgalom, és a pánik. Az asztalon a cetli amit én néztem  pár pillanat alatt a tűz martaléka, majd hamuvá lett. Én nagyon meglepődtem, hiszen az a kis cetli tényleg nem érdekelt senkit, csak én néztem azt. Mindenkit fúrt a kíváncsiság, mert 100 méteres körzetben nem talált senki semmilyen tűz keltő anyagot. A szünetben rajtam, és két barátnőmön kívül mindenki az ismeretlen okból felgyulladt cetli történetét mesélte a többi osztálynak. Mivel már csak egy történelem óra volt hátra, és az még érdekelt is, gyorsan bevágtattam a terembe, eljátszottam hogy hetes vagyok hogy rajtam kívül mindenki kimenjen, és végre csend legyen körülöttem. Megint kerestem egy mozdulatlannak tűnő tárgyat , ami most a szekrény volt. Most annyira nem gondolkozdtam el  de mégis nagyon néztem. Sajnos hamar abba kellet hagynom a gondolkodást, mert a szekrény elkezdett égni. - Úristen!- próbáltam hallkan megijedni, nehogy valaki meghallja. Gyorsan kiszaladtam a teremből kezemben a kulacsommal megtöltöttem vízzel eloltottam a szekrény égett sarkát(szerencsére csak az égett meg) majd kinyitottam minden ablakot, nehogy megérezzék a többiek a füstöt. Nagyon megnyugodtam amikor becsöngettek, a többiek bejöttek és nem tűnt fel nekik semmi.